Reprtéri móka :)

Na szóval. Tíz és fél hosszú órácskát repültünk, miután egy órás késéssel indult a gépünk, de azon kívül, hogy leadták a kedves johnt a KÖZPONTI TV-ken (nem volt mindnekinek saját :() zökkenő mentes utunk volt. Ott megismerkedtem pár jófej CCUSA-ssal, akikkel utána folyton együtt mentünk mindenhova. Az egyik srácnak köszönhető, hogy bemehettünk a pilótafülkébe és csinálhattunk képet a pilótaszéken a pilótasapkában :) Aztán elindultunk kifelé, hogy akkor uccu neki bevándorlási csekk, meg ami kell. Egy nagyon rossz arcú, perverz öreg random ázsiai, sztem amúgy vietnámi bácsi intéztea dolgaimat, aki annyit tudott kérdezni, hogy van e otthon pasim, miközben minden idegesség nélül bámulta a melleimet. Asszem jobban jártam volna a másik sorral, ahol egy nagyon lassú, ám a munkájával foglalkozó öreg bácsi űzte az ipart. Aztán ilyen reptéri vonattal eljutottunk a találkozóhelyre, (am a vonat olyan volt, mint japánban disney landben, csak nem mickey egér fülesek voltak az ablakok) ahol kiderült, hogy a perverz bácsika nem pecsételte le a munkavállalási papíromat. ami mondjuk azért szipi-szopi, mert anélkül illegálisan dolgoznék kint. Na semmi baj, történt már ilyen, monsták az illetékesek, vissza a 3-as terminálra, visszamegyünk, lepecsétel, minden király. Igen ám, de nem engettek vissza a terminálon belülre, akárhogy is próbáltunk magyaraázni, hogy ez a bevett módszer. Visszaküldtek a 4-es terminál egyik irodájában, ahol a nő nem tudott semmit, ezért ő is tovább küldött egy másik irobába. Ott a pasi fogadkozott, hogy isten bizony lepecsételné nekem, neki viszont nincs pecsétje. De menjünk át a 8-as terminálra, mert ott van az illetékes majd ő megoldja. Átmentünk. Az Immigration Office-ban egy ember nem sok annyi sem volt. Na ott már fogalmazzunk úgy ideges voltam. Ja eközben persze az egész CCUSA delegáció minket várt, hogy bemehessünk New Yorkba. Aztán végül találtunk egy ajtót a 8-as terminálban, ahol egy segítőkész indiai lány telefonálni kezdett, mire megjelent egy nagyon feka rendőr. És ami ennél sokkal jobb, egyszer csak, mire észbe kaptam mellettem állt két tengerészgyalogos is ott állt mellettem. Nem tudom, hogy aezért mert terroristának néztek vagy csak az amerikai kormány akart kárpótolni a másfél órás szopásért, de nem is számít, J Akkor Joe (hívjuk így a feka rendőrt, aki kíérgetett) elindult velem befelé a terminálon át, ahol belebotlottunk két másik fekába, akik kifejtették, hogy cuki vagyok és spanyol. Jeleztem, hogy tévednek, mert magyar és mentem tovább. Akkor Joe azt mondta, hogy mikor jövünk visszafelé mindenképpen osszam meg velük, hogy idősebb vagyok 12-nél. Ne én ezt a felvetést már nem hallottam, de nem is ez foglalkoztatott. Bementünk a hátsó rendőr irodába, ahol szerintem még utas nem járt, mert Joe mindenkit az iroda húsz méteres körzetéből is kidobott. Ott 5 értelems rendőr kezdett görnyedezni az útlevelem fölött és kezdtek tanakodni, hogy mi ez, én kivagyok és egyébként is. De hál istennek volt egy, aki úgy ahogy tisztában volt az eljárással, és miután átestem az ujjlenyomat-retinaszkenner kombón (ismét) megkaptam a pecsétet, majd mikor kifelé sétáltunk Joe unszolására elmondtam a kollégáinak, hogy idősebb vagyok 12-nél, majd elindultunk New Yorkba.

Ezután igazából izgi dolog nem nagyon történt, leszámítva a kisbusz sofőrjét, aki random arab volt, és tök mindegy mi milyen hangosan beszéltünk egyszerre 11-en ő akkor is hangosabban telefonált XD Mire a hostelbe értünk addigra már 23 órája nem aludtunk, szóval ott már angyon ránk fért XD Amúgy a hostel tök kultúrált és tiszta volt, tele jó pasikkal :) Holnap majd folytatom az első New Yorkban töltött napommal. Mindenki vigyázzon magára és a többiekre, jót nem akarok hallani senkitől :) Csóóók <3