Szeretnem kuldeni a tabor osszes kislanyanak Lily Allen Fuck You cimu szamat.

GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI!GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI!GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI!GYULOLOK TAKARITANI! GYULOLOK TAKARITANI! Koszonom. Ennyi voltam mara. Jovok majd egy ertelmes bejegyzessel is. Amugy felreertes ne essek, nincs para, csak kicsit ma sok volt. Love you all! (L)

I can go anywhere - ANYWHERE!!!!!! XD

Először is elnézést a hosszú kihagyásért, de tényleg sok a meló és szünetekben meg mikor végeztünk annyira el vagyok fáradva, hogy annak is örülök, hogy képes vagyok felkelni a kanapéról, hogy elmásszak az ágyamig. NA de akkor vágjunk is bele.
Scranton. Elvittek minket Scrantonba, ami kb 45 percre volt a mi kis városkánktól, majd kitettek minket egy pláza előtt. Rögtön boldogságosság töltötte el a szívünket, mikor is megláttuk, hogy Starbucks van rögtön a bejárat mellett. Mindjárt tudtuk, hogy hol fogjuk a túrát befejezni. Kb 4 órán át voltunk Scrantonben, de alapvetően csak a plázát meg a Scranton University egyik épületét láttuk, meg egy pár házat és ennyi. Gondoltuk, hogy majd megyünk és egy kicsit várost nézünk vagy valami, de a környéken a házakon kívül semmi nem volt, ja csak egy ír kocsma, ahova nyílván nem mehettem be, úgyhogy úgy tudnám összegezni a scrantoni kis kirándulást, hogy végre találtam kamionos napszemüveget, ami nem áll rajtam elviselhetetlenül, és kisvirágok vannak a szélén :) Nagyon cuki.
Minden este volt eddig kb valamilyen kis program. Tényleg, szinte alig telt el este semmittevéssel, de mondjuk akkor is jengázunk vagy pókerezünk vagy biliárdozunk vagy valami. (nem kiröhögni azok, akik bulizhatnak jó????? Igenis nagyon mókás dolog az a jenga XD) Jött például egy pasi, aki úgy énekelgetett nekünk. Ilyen interaktív kis játék bolt, mert vissza kellett énekelni neki a dolgokat meg, táncoltatott minket, meg csapatokba rendezett és feladatokat kptunk, meg limbóztunk, ami vicces volt nagyon XD De az volt a fura, hogy mindenki szívesen volt ott és mindenki csinált mindent. Nem volt az, hogy valaki húzta a száját, hogy ő ezt nem akarja, meg ilyenek… Itt össze voltunk keveredve az amcsikkal, és el nem hinnétek, hogy ezek milyen lelkesen játsszák az óvódás játékokat. Elképesztő. De édi volt ez az este :) Ja és Regi énekeltünk rólad is :)

I know, you say, what can make me feel this way?? My Girl… My Girl… MY GIRL!!! XD

Úgyhogy megemlékeztünk rólad is :) Hoztuk a formánkat egyébként, volt egy szám, amiben üvöltenünk kellett a dalszöveget. Egyetlen egyszer kérte a pasi úgy, hogy halkan énekeljünk. Mindössze két ember nem fogta a feladatot az egész táborban. Egy millió forintos kérdés: vajon Erdei Fanni Dóra benne volt a kettőben? XD De nagyon humoros volt XD Ezt azóta nem tudom lemosni magamról és a mexikói fiúk azóta is ezzel ugratnak XD
Aztán Gary Brown, aki nagyon rendes pasi, tökre bírja mindenki, jót akart nekünk és ezért kinyitotta nekünk a medencét, kétszer is!! Ez állítólag eddig még nem fordult elő, mert mindig csak a lányok érkezése után engedte, hogy a staff használja a medencét, de úgy tűnik eddig minket szeretett a legjobban :) Egy csomót szoktunk amúgy napozni, akkor is, ha a medencébe nem mehetünk be, bár az utóbbi napokban nem volt elég jó az idő :( Ja! És szinte minden nap megyünk edzeni a gymbe, nehogy elhízzunk, bár az a szipi-szopi, hogy a gym abból áll, hogy van egy rakat súlyzó. Ez a fiúknak remek, de én nem voltam elragadtatva tőle. Mindegy csináltunk olyan gyaksikat, amihez nem kell gép.
Juuuuujj. És volt asszem tegnap előtt este Talent-show is! Mi nem mentünk, de két fiú a kitchen staffból igen. Tomas gitározott, Flus meg énekelt. Nagyon cukik voltak, de sajnos inkább csak cukik, mint jók XD A lovaglós lányok meg táncoltak egy zenére, miszerint: Save a horse, Ride a cowboy. Nagyon vicces volt, amit csináltak, kb az volt az egészben a legemlékezetesebb. És a show alatt megtanítottak nekünk nagyjából 328 féle különböző tapsolást, ahogy tapsolni kell…. Na ez egy picit olyan nem gondolod, hogy túl sok? típusú dolog volt. Aztán a végén elénekeltük (mármint mi nem, de mások igen) a Bryn Mawr indulót, ami egyébként egy darab botrány, olyan mintha valami gyászzene lenne vagy nem tudom. Azt hiszem ezért néz ki mindenki úgy mintha sírni akarna, miközben énekelnek.
Vittek minket moziba is :) A Szupercsapat megfilmesített változatát néztük meg, ami amúgy nem lett volna nagy szám, de Bradley Cooper azért egy picit feldobta XD Szeretjük Bradley Coopert. (L)
Hűűűűű. És tegnap este meg szerveztek nekünk buliiiiiiiit! Igazi DJ-t hoztak meg minden :) Először Bill, a probléma felelős üvöltött velünk egy sort, hogy soha ne merészeljünk az úton átmenni és részegen vezetni ( mert mondta, hogy nem naivak ők, tudják, hogy inni fogunk), mert egy másik táborban két counselort elütött valaki és meghaltak, úgyhogy csak biztosra akartak menni hogy velünk ez nem történik meg. Ezután a rasszista boszorkány (a táborvezető nő, aki utál minket, mert nem vagyunk amcsik) tartott beszédet, hogy mennyire törődik velünk és a családunk érzéseivel… Na mondom azt azért megnézném, hogy, ha velünk történne valami, akkor is tartaná ezt az álláspontját… Mindegy. De aztán jött a buliiiiii!!! Igazából nem tudom megmondani mikor buliztam úgy, hogy egy felest se húztam le egész idő alatt… Azt hiszem utoljára általános iskolában… Igazából nem, mert utoljára tegnap este. Volt ugyan bárpult, de ott fagyit lehetett kapni… (nehogyazthiggyétek,hogynemfogomtudni,hakiröhögtök,mertablogszámontartjanekemésjajnektek,hahazamegyekXD)
De amúgy nagyon jól éreztük magunkat, bár ezek az amcsi csajok nem ismétlem NEM tudnak táncolni. Látszik, hogy nagyrészük sose volt még bulizni (mert ugye a legtöbben underage kategória). De cuki volt amúgy a dolog. Ilyen kisiskolás buli feelingje volt, de bírtuk :)
Már két napja eléggé kis disfuctional vagyok, mindent leejtek, elbaszcsizok, meg amit még lehet, de komoly károkat nem okoztam sem a környezetemben, sem magamban. XD Ez pedig mindenkinek jó. Bár ez ebben a formában nem egészen igaz, mert ma miután lejárt a délelőtti műszakunk, akartunk kávét inni, de kifogyott. Bementem a konyhába, hogy megkérjem Harryt ( ő a puerto rico-i chaf), hogy adjon nekem egy új doboz kávét a gépbe. Megkérdezte tudom e használni. Mondom én Perszeeeeee!!!! Hát ki, ha én nem? Kimentem beraktuk a dobozt, úgy, ahogy a mestertől (Mark) tanultuk és hadd szóljon. Mondanom se kell nem működött. Visszamentünk. Kijött Harry és Kyle. A két srác 30 percig pucolta a gépet, mert meggyőződésük volt, hogy az a baj, hogy nem tiszta. Mikor mondjuk megláttuk a gépet belűlről, ez nekünk is meggyőződésünké vált… Utána, hogy őszinte legyek már nem annyira vágytuk azt a kávét… Nade. Csak nem működött a gép. Akkor közölték velünk, hogy több kávét a nyáron nem kaphatunk XD Na teltek-múltak a percek… Kiderült, hogy a DOBOZZAL volt a baj, amit mellesleg Klaudia és én kezeltünk előtte… Nincs bebizonyítva, hogy mi rontottuk el, mert állítólag volt már ilyen, hogy a doboz nem működött, de úgy mégis… Ismerünk engem nem?? Szerintem valami közöm tuti volt hozzá XD
De most már megyek, mert mindjárt megyünk vissza dolgozni és ma jönnek meg a kislányok. Vacsira már itt lesznek és az eddigi 150 ember helyett, most 500 embert fogunk etetni. Meglepő lesz és mulatságos XD
Csók mindenkinek!
Ja és Anyu, bocs az elgépelésekért, de nincs időm ellenőrizni a dolgotkat:)

Never make Mark less happy :)

Hűű, hol is hagytam abba? Azt hiszem ott, hogy megérkeztünk a táborba. Az első estét tulajdonképpen sikeresnek titulálhatjuk, hiszen nem kellett csinálnunk semmit XD Valljuk be ez mindenkinek nagy öröm  Aztán jött az a bizonyos másnap reggel. Katonai indulóval kiugrasztottak az ágyból reggel 8-kor (konkrétan trombita szóval), majd kaptunk egy 15 perces előadást arról, hogy mi történt azon a napon, ki született/halt meg/tett nagyot/kicsit/miért örülünk, hogy ott lehetünk. Amúgy ez nagyon édi, mert ilyen minden reggel van, és tök műveltek leszünk a tábor végére, ha nem felejtünk el mindent. ;) Fehér-tengerészkék egyenruhába bújtunk is indultunk reggelizni, ami egy akkora adag rántotta, tojás, kenyér, anyámkínja volt, hogy csak néztünk… XD Na most a jelek szerint ez mindig így lesz, de ma reggel már feltűnt, hogy van egy csomó féle műzli (persze semmi egészséges, csak cukros szarok, de jobb, mint a szénhidrát bomba ) úgyhogy valószínűleg arra fogunk rászokni. (ja amúgy a kajákról majd lesz egy külön bejegyzés, mert megérdemlik) Majd, mint akik jól végezték dolgukat elmentünk netezni, mondván úgyis csak délután dolgozunk. Így is lett.
12:30-kor rögtön ebéd után kezdtük a melót, és Tania-val az equadori lánnyal kerültem párba, aki egyébként halál cuki volt,mindenben iszonyat sokat segített, úgyhogy elég hamar belejöttünk a dologba. Aztán egy órával a kezdés után elérkezett a pillanat, mikor minden tiszta volt, nem volt több kaja elől és egyszerűen csak nem volt mit csinálni! Hahahahahahahahaha….. – kuncogott rajtunk jót Harry, aki az egyik chef a konyhában, hát dehogy nem van mit csinálni. Mert ha Mark( a fő góré) meglát minket semmit nem csinálni, akkor bizony „Mark will be less happy” és azt senki nem akarja. Úgyhogy fogtuk a barna papírt és tisztító szert én neki álltunk takarítani a tiszta fém felületeket. Hangsúlyozom ismét: TISZTA fémfelületeket. Kb tényleg csakazért takarítottunk a végén, mert nem volt mit csinálni. És ekkor tudatosult bennünk, hogy nem úgy néz ki a munkaidő, hogy, ha végeztünk akkor mehetünk vagy szünet vagy valami… neeeeem 12:30-tól 9 óráig folyamatosan egy fél órás vacsi szünettel. És amíg a munkaidő tart addig márpedig csinálni kell valamit, úgyhogy: söprögettünk, törölgettünk, hotel szobát takarítottunk, felmostunk, lemostunk kb 300 széket, előkészítettük a salátabárt, törölgettünk, wc-t pucoltunk (ja amúgy nem tudom, hogy az emberek miért nem tudnak megtenni egy rettentő egyszerű mozdulatot és lehúzni a wc-t… igen… csúnya volt. Nem kicsit. Nagyon ) és egyébként igyekeztünk kurva fontosnak látszani, még akkor is, mikor semmit nem csináltunk XD Mert senki nem akarta Markot kevésbé boldognak látni  Szóval elég kemény volt így egy nyolc órás műszakkal kezdeni, úgy kidőltünk mint a fene, semmi erőnk nem maradt a nap végére csak bedőltünk az ágyba és aludtunk , mint a bunda. Ja és még kukákat is mostunk, meg törölgettünk, segítettünk a fiúknak. Mindeközben a karbantartók valószínűleg jót röhögtek rajtunk, miközben nézték ahogy szaladgálunk a vízsugár elől 
Ma meg a mosodában voltunk. Ez a mondat igazából önmagában elég sok mindent elárul, de kicsit részletezem. Reggeli után kilenc lányt arra utasítottak, hogy vegyenek magukhoz kaját, olyan kis barna zacsikba( tudjátok, mint a filmekben), majd kiküldtek minket a fehér furgonhoz. Először olyan érzésünk volt, mint amikor a speciális katonai alakulat embereit némi kis kajával kidobják a semmi közepén, aztán jussanak el A pontból B pontba, ahogy tetszik. Na, ahogy a munkával végeztünk ez a teóriánk változott: olyanok voltunk, mint a fekete munkások a filmekben, akiknek, ha jön az ellenőrzés üvöltenek, hogy bújjanak el. Legalábbis ez a furgonban szállítós rész nagyon olyan volt. Mikor Claudinak ezt kifejtettem úgy el kezdett nevetni, hogy nem bírta abbahagyni az út végéig  Hát igen, mitagadás, jó humorom van XD A mosodában mi csináltunk az idei első nagytakarítást, legalábbis azt hiszem, mert nekem még a gépek mögé is be kellett másznom, hogy a nem is látható fehér csövekről leszedjem a port. Kitakarítottunk minden egyes dobozt, az összes gépet a hátuljával és a tetejével együtt, és Joe (ugyanaz, aki behozott a táborba), mindig talált nekünk valamit, amit csinálni tudtunk. Igazi felüdülés volt amikor azt mondta, hogy 5 perc cola szünet… pedig asszem tudjátok milyen gyakran iszok colát… XD De a lényeg, hogy kimostunk és megszárítottunk mindent és még mindig élünk  Egyébként annyira a dolgok nem drasztikusak, mint ahogy én itt most leírom, és amúgy egyenlőre még fogjuk rá, hogy élvezem, mert a társasággal jól elvagyunk meg minden, csak állati fárasztó, mert tényleg folyton dolgozni kell, és egy percre sem állhatunk meg. Viszont most sajnos abba kell hagynom és a többit folytatom holnap, mert mindjárt takarodó és akkor eltűnik a netem! Jó éjszakát/reggelt mindenkinek! :)

Csók

From New York to Honesdale --> take the bus at gate 311

Másnap, ahogy felébredtünk nyílván valóan mindenkinek az első gondolata az volt, hogy Starbucks. Csakhogy nekem a CCUSA a 10:00ás buszt javasolta, de abba hol fért volna bele bármi Starbucks?  Honesdale-ben persze egy darab sincs, úgyhogy gyorsan megváltoztattam a tervet, elhatároztam, hogy majd a fél hármassal jövök és indulás!  Először a tőlünk kb 100 méterre lévőbe akartunk menni, a Brodway és 103. utca sarkán, de végül Petinek kipattant a fejéből, hogy ugyanmár…. Hát a Times Square-i Starbucks mennyivel feelingesebb lenne már? Egyetértettünk. Irány a metró (jegy 2.25 dollár, a nálunk lévő nagy palack víz 1.5 dollár, a helyiek ijedt pillantásai, mikor eszetlenül fotózkodunk a metrón, felbecsülhetetlen). Egyébként tisztára olyan az egésznek a feelingje, mint a filmekben. Imádtam Megérkeztünk a Times Square-re és egy laza három percig csak tátottuk a szánkat. Hát nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mit fotózzunk, hova menjünk Úgyhogy csak random helyekre beálltunk és csináltuk  Majd jönnek a képek róla, iszonyat szép és nyüzsgő és múúúúúúú naaagyon nagyon. Értitek ugye? Egy komoylabb harminc percbe tellett, hogy bejussunk a tőlünk egy saroknyira lévő Starbuckshoz, mert minden épület, ember, autó, rendőr, szemeteskuka, csöves mellett megálltunk fotózkodni. Aztán beütött a krakk. (igen mazsi tudom, hogy nem így írják és nem is így mondják, de mindenki érti, mire gondolok nem? XD) Megláttuk ugyanis a toborzó irodát a Starbucksszal szemben. Hát mondanom se kell, hogy egy pár képet elkattintottunk, ha tehettem volna meg is fogdosom a tengerészgyalogság logóját, de sajnos én 162 centi vagyok az meg legalább 300 centinél kezdődött.  De engesztelésül a Starbucksba besétált egy egyenruhás tengerész fiúcska és kiderült, hogy nem csak nekem tetszik az egyenruha  Na. Aztán megkaptuk a kávét, NÉVRE SZÓLÓAN, ez nagyon kis megható volt  És sétáltunk tovább, fotózkodva mindennel, mindenkivel, mindenhol, mindenszögből, egészen addig, amíg egy csapat brutális arcberendezésű öltönyös biztiőrrel nem találkoztunk, akik innentől kötelességüknek érezték, hogy berángassanak minket a Wolksvagen új autójának bemutatójára. Nem nagyon voltunk érdekeltek benne, míg ki nem derült, hogy lesz Katy Perry koncert is mellé. Na megörült a fejünk elég rendesen és be is nyomultunk gyorsan az első sorba (előttünk már csak a vipesek voltak). A kisasszony egy laza 45 perces késéssel méltóztatott megérkezni, és három számot énekelt, de nagyon feeling volt az egész.  Aztán sajnos már mennünk is kellett vissza a hostelbe kicsekkolni meg ilyenek, mert nekem mennem kellett a buszomhoz a többiekért meg jött a tábor.
Akkor viszont egyedül, egy kb 23 kilós bőrönddel neki indultam New Yorknak, de mivel rémtehetséges vagyok, ezért eljutottam az állomásra, jegyet is tudtam sőt, ha ez nem lenne önmagában is csodálatos, még a busz indulási helyét is megtaláltam.  Ott volt egy rakat gyerek a világon mindenhonnan (Anglia, Usa, Ausztrália, Új Zéland, Izrael meg tudja fene honnan voltak a többiek), akik szintén táborozni jöttek, csak nem oda ahova én és hálistennek mindenki más is szófosásos volt nem csak én, úgyhogy egy pillanatig nem unatkoztam. Nem állítom hogy az angol lány minden mondatát értettem, meg az új zélandi lány is okozott problémákat, de alapvetően rendben volt minden. Ja az ausztrál fiú (Harry XD) kifejtette, hogy ő most jött Angliából előtte pedig Afrikában volt, biztosítás és oltások nélkül!!! Ja mondom, lazán vagyunk, semmi gond! Ők is édik voltak remélem, majd még a városban találkozok velük, mikor szabadnapunk van.
Aztán jött értem Joe ( és ő most tényleg Joe XD) kocsival hogy elvigyen a táborba. Azonnal egy jó combos adag vacsora, hús, krumpli, kukorica, kenyér…. Hűűű mondom remek, zsír leszívásra már most elő lehet jegyezni, szeptemberre, mikor hazamegyek… De rendesek voltak próbáltak kompenzálni, mert lehetett választani desszertet, hogy süti vagy dinnye XD Aztán megkaptuk az egyenruhát, a másik két magyar lánnyal, akik tegnap érkeztek ( Réka és Klaudia), meg az ágyhoz való cuccokat. Picit fura volt, mert úgy kaptunk mindent, mint a katonák a sorozáskor, mármint ilyen takaró párna meg hasonlók, kivéve, hogy Drew nem üvöltött velünk, hanem egy filmből nyomott idézeteket XD (amúgy ő az egyik főnök és tök jó arc). Aztán beléptünk a kaszárnyába XD Hát konkrétan 14-en vagyunk egy szobában, emeletes ágyakkal meg minden. Aztán a ma reggeli katonai induló, amivel keltettek minket erősítette bennük azt az érzést, hogy ez valami elő katonai tábor lehet kislányoknak… XD De amúgy eddig minden király, ma délután kezdünk el dolgozni, érdekes lesz. Ha az én kezembe kést adnak…. Hát, szerintem nem tudják még mire vállalkoznak ezzel  Zárom soraimat, majd mesélem az első nap izgalmait, rögtön miután lezajlottak! 

Puszika

Reprtéri móka :)

Na szóval. Tíz és fél hosszú órácskát repültünk, miután egy órás késéssel indult a gépünk, de azon kívül, hogy leadták a kedves johnt a KÖZPONTI TV-ken (nem volt mindnekinek saját :() zökkenő mentes utunk volt. Ott megismerkedtem pár jófej CCUSA-ssal, akikkel utána folyton együtt mentünk mindenhova. Az egyik srácnak köszönhető, hogy bemehettünk a pilótafülkébe és csinálhattunk képet a pilótaszéken a pilótasapkában :) Aztán elindultunk kifelé, hogy akkor uccu neki bevándorlási csekk, meg ami kell. Egy nagyon rossz arcú, perverz öreg random ázsiai, sztem amúgy vietnámi bácsi intéztea dolgaimat, aki annyit tudott kérdezni, hogy van e otthon pasim, miközben minden idegesség nélül bámulta a melleimet. Asszem jobban jártam volna a másik sorral, ahol egy nagyon lassú, ám a munkájával foglalkozó öreg bácsi űzte az ipart. Aztán ilyen reptéri vonattal eljutottunk a találkozóhelyre, (am a vonat olyan volt, mint japánban disney landben, csak nem mickey egér fülesek voltak az ablakok) ahol kiderült, hogy a perverz bácsika nem pecsételte le a munkavállalási papíromat. ami mondjuk azért szipi-szopi, mert anélkül illegálisan dolgoznék kint. Na semmi baj, történt már ilyen, monsták az illetékesek, vissza a 3-as terminálra, visszamegyünk, lepecsétel, minden király. Igen ám, de nem engettek vissza a terminálon belülre, akárhogy is próbáltunk magyaraázni, hogy ez a bevett módszer. Visszaküldtek a 4-es terminál egyik irodájában, ahol a nő nem tudott semmit, ezért ő is tovább küldött egy másik irobába. Ott a pasi fogadkozott, hogy isten bizony lepecsételné nekem, neki viszont nincs pecsétje. De menjünk át a 8-as terminálra, mert ott van az illetékes majd ő megoldja. Átmentünk. Az Immigration Office-ban egy ember nem sok annyi sem volt. Na ott már fogalmazzunk úgy ideges voltam. Ja eközben persze az egész CCUSA delegáció minket várt, hogy bemehessünk New Yorkba. Aztán végül találtunk egy ajtót a 8-as terminálban, ahol egy segítőkész indiai lány telefonálni kezdett, mire megjelent egy nagyon feka rendőr. És ami ennél sokkal jobb, egyszer csak, mire észbe kaptam mellettem állt két tengerészgyalogos is ott állt mellettem. Nem tudom, hogy aezért mert terroristának néztek vagy csak az amerikai kormány akart kárpótolni a másfél órás szopásért, de nem is számít, J Akkor Joe (hívjuk így a feka rendőrt, aki kíérgetett) elindult velem befelé a terminálon át, ahol belebotlottunk két másik fekába, akik kifejtették, hogy cuki vagyok és spanyol. Jeleztem, hogy tévednek, mert magyar és mentem tovább. Akkor Joe azt mondta, hogy mikor jövünk visszafelé mindenképpen osszam meg velük, hogy idősebb vagyok 12-nél. Ne én ezt a felvetést már nem hallottam, de nem is ez foglalkoztatott. Bementünk a hátsó rendőr irodába, ahol szerintem még utas nem járt, mert Joe mindenkit az iroda húsz méteres körzetéből is kidobott. Ott 5 értelems rendőr kezdett görnyedezni az útlevelem fölött és kezdtek tanakodni, hogy mi ez, én kivagyok és egyébként is. De hál istennek volt egy, aki úgy ahogy tisztában volt az eljárással, és miután átestem az ujjlenyomat-retinaszkenner kombón (ismét) megkaptam a pecsétet, majd mikor kifelé sétáltunk Joe unszolására elmondtam a kollégáinak, hogy idősebb vagyok 12-nél, majd elindultunk New Yorkba.

Ezután igazából izgi dolog nem nagyon történt, leszámítva a kisbusz sofőrjét, aki random arab volt, és tök mindegy mi milyen hangosan beszéltünk egyszerre 11-en ő akkor is hangosabban telefonált XD Mire a hostelbe értünk addigra már 23 órája nem aludtunk, szóval ott már angyon ránk fért XD Amúgy a hostel tök kultúrált és tiszta volt, tele jó pasikkal :) Holnap majd folytatom az első New Yorkban töltött napommal. Mindenki vigyázzon magára és a többiekre, jót nem akarok hallani senkitől :) Csóóók <3