From New York to Honesdale --> take the bus at gate 311

Másnap, ahogy felébredtünk nyílván valóan mindenkinek az első gondolata az volt, hogy Starbucks. Csakhogy nekem a CCUSA a 10:00ás buszt javasolta, de abba hol fért volna bele bármi Starbucks?  Honesdale-ben persze egy darab sincs, úgyhogy gyorsan megváltoztattam a tervet, elhatároztam, hogy majd a fél hármassal jövök és indulás!  Először a tőlünk kb 100 méterre lévőbe akartunk menni, a Brodway és 103. utca sarkán, de végül Petinek kipattant a fejéből, hogy ugyanmár…. Hát a Times Square-i Starbucks mennyivel feelingesebb lenne már? Egyetértettünk. Irány a metró (jegy 2.25 dollár, a nálunk lévő nagy palack víz 1.5 dollár, a helyiek ijedt pillantásai, mikor eszetlenül fotózkodunk a metrón, felbecsülhetetlen). Egyébként tisztára olyan az egésznek a feelingje, mint a filmekben. Imádtam Megérkeztünk a Times Square-re és egy laza három percig csak tátottuk a szánkat. Hát nem nagyon tudtuk eldönteni, hogy mit fotózzunk, hova menjünk Úgyhogy csak random helyekre beálltunk és csináltuk  Majd jönnek a képek róla, iszonyat szép és nyüzsgő és múúúúúúú naaagyon nagyon. Értitek ugye? Egy komoylabb harminc percbe tellett, hogy bejussunk a tőlünk egy saroknyira lévő Starbuckshoz, mert minden épület, ember, autó, rendőr, szemeteskuka, csöves mellett megálltunk fotózkodni. Aztán beütött a krakk. (igen mazsi tudom, hogy nem így írják és nem is így mondják, de mindenki érti, mire gondolok nem? XD) Megláttuk ugyanis a toborzó irodát a Starbucksszal szemben. Hát mondanom se kell, hogy egy pár képet elkattintottunk, ha tehettem volna meg is fogdosom a tengerészgyalogság logóját, de sajnos én 162 centi vagyok az meg legalább 300 centinél kezdődött.  De engesztelésül a Starbucksba besétált egy egyenruhás tengerész fiúcska és kiderült, hogy nem csak nekem tetszik az egyenruha  Na. Aztán megkaptuk a kávét, NÉVRE SZÓLÓAN, ez nagyon kis megható volt  És sétáltunk tovább, fotózkodva mindennel, mindenkivel, mindenhol, mindenszögből, egészen addig, amíg egy csapat brutális arcberendezésű öltönyös biztiőrrel nem találkoztunk, akik innentől kötelességüknek érezték, hogy berángassanak minket a Wolksvagen új autójának bemutatójára. Nem nagyon voltunk érdekeltek benne, míg ki nem derült, hogy lesz Katy Perry koncert is mellé. Na megörült a fejünk elég rendesen és be is nyomultunk gyorsan az első sorba (előttünk már csak a vipesek voltak). A kisasszony egy laza 45 perces késéssel méltóztatott megérkezni, és három számot énekelt, de nagyon feeling volt az egész.  Aztán sajnos már mennünk is kellett vissza a hostelbe kicsekkolni meg ilyenek, mert nekem mennem kellett a buszomhoz a többiekért meg jött a tábor.
Akkor viszont egyedül, egy kb 23 kilós bőrönddel neki indultam New Yorknak, de mivel rémtehetséges vagyok, ezért eljutottam az állomásra, jegyet is tudtam sőt, ha ez nem lenne önmagában is csodálatos, még a busz indulási helyét is megtaláltam.  Ott volt egy rakat gyerek a világon mindenhonnan (Anglia, Usa, Ausztrália, Új Zéland, Izrael meg tudja fene honnan voltak a többiek), akik szintén táborozni jöttek, csak nem oda ahova én és hálistennek mindenki más is szófosásos volt nem csak én, úgyhogy egy pillanatig nem unatkoztam. Nem állítom hogy az angol lány minden mondatát értettem, meg az új zélandi lány is okozott problémákat, de alapvetően rendben volt minden. Ja az ausztrál fiú (Harry XD) kifejtette, hogy ő most jött Angliából előtte pedig Afrikában volt, biztosítás és oltások nélkül!!! Ja mondom, lazán vagyunk, semmi gond! Ők is édik voltak remélem, majd még a városban találkozok velük, mikor szabadnapunk van.
Aztán jött értem Joe ( és ő most tényleg Joe XD) kocsival hogy elvigyen a táborba. Azonnal egy jó combos adag vacsora, hús, krumpli, kukorica, kenyér…. Hűűű mondom remek, zsír leszívásra már most elő lehet jegyezni, szeptemberre, mikor hazamegyek… De rendesek voltak próbáltak kompenzálni, mert lehetett választani desszertet, hogy süti vagy dinnye XD Aztán megkaptuk az egyenruhát, a másik két magyar lánnyal, akik tegnap érkeztek ( Réka és Klaudia), meg az ágyhoz való cuccokat. Picit fura volt, mert úgy kaptunk mindent, mint a katonák a sorozáskor, mármint ilyen takaró párna meg hasonlók, kivéve, hogy Drew nem üvöltött velünk, hanem egy filmből nyomott idézeteket XD (amúgy ő az egyik főnök és tök jó arc). Aztán beléptünk a kaszárnyába XD Hát konkrétan 14-en vagyunk egy szobában, emeletes ágyakkal meg minden. Aztán a ma reggeli katonai induló, amivel keltettek minket erősítette bennük azt az érzést, hogy ez valami elő katonai tábor lehet kislányoknak… XD De amúgy eddig minden király, ma délután kezdünk el dolgozni, érdekes lesz. Ha az én kezembe kést adnak…. Hát, szerintem nem tudják még mire vállalkoznak ezzel  Zárom soraimat, majd mesélem az első nap izgalmait, rögtön miután lezajlottak! 

Puszika