2010. június 17., csütörtök

Never make Mark less happy :)

Hűű, hol is hagytam abba? Azt hiszem ott, hogy megérkeztünk a táborba. Az első estét tulajdonképpen sikeresnek titulálhatjuk, hiszen nem kellett csinálnunk semmit XD Valljuk be ez mindenkinek nagy öröm  Aztán jött az a bizonyos másnap reggel. Katonai indulóval kiugrasztottak az ágyból reggel 8-kor (konkrétan trombita szóval), majd kaptunk egy 15 perces előadást arról, hogy mi történt azon a napon, ki született/halt meg/tett nagyot/kicsit/miért örülünk, hogy ott lehetünk. Amúgy ez nagyon édi, mert ilyen minden reggel van, és tök műveltek leszünk a tábor végére, ha nem felejtünk el mindent. ;) Fehér-tengerészkék egyenruhába bújtunk is indultunk reggelizni, ami egy akkora adag rántotta, tojás, kenyér, anyámkínja volt, hogy csak néztünk… XD Na most a jelek szerint ez mindig így lesz, de ma reggel már feltűnt, hogy van egy csomó féle műzli (persze semmi egészséges, csak cukros szarok, de jobb, mint a szénhidrát bomba ) úgyhogy valószínűleg arra fogunk rászokni. (ja amúgy a kajákról majd lesz egy külön bejegyzés, mert megérdemlik) Majd, mint akik jól végezték dolgukat elmentünk netezni, mondván úgyis csak délután dolgozunk. Így is lett.
12:30-kor rögtön ebéd után kezdtük a melót, és Tania-val az equadori lánnyal kerültem párba, aki egyébként halál cuki volt,mindenben iszonyat sokat segített, úgyhogy elég hamar belejöttünk a dologba. Aztán egy órával a kezdés után elérkezett a pillanat, mikor minden tiszta volt, nem volt több kaja elől és egyszerűen csak nem volt mit csinálni! Hahahahahahahahaha….. – kuncogott rajtunk jót Harry, aki az egyik chef a konyhában, hát dehogy nem van mit csinálni. Mert ha Mark( a fő góré) meglát minket semmit nem csinálni, akkor bizony „Mark will be less happy” és azt senki nem akarja. Úgyhogy fogtuk a barna papírt és tisztító szert én neki álltunk takarítani a tiszta fém felületeket. Hangsúlyozom ismét: TISZTA fémfelületeket. Kb tényleg csakazért takarítottunk a végén, mert nem volt mit csinálni. És ekkor tudatosult bennünk, hogy nem úgy néz ki a munkaidő, hogy, ha végeztünk akkor mehetünk vagy szünet vagy valami… neeeeem 12:30-tól 9 óráig folyamatosan egy fél órás vacsi szünettel. És amíg a munkaidő tart addig márpedig csinálni kell valamit, úgyhogy: söprögettünk, törölgettünk, hotel szobát takarítottunk, felmostunk, lemostunk kb 300 széket, előkészítettük a salátabárt, törölgettünk, wc-t pucoltunk (ja amúgy nem tudom, hogy az emberek miért nem tudnak megtenni egy rettentő egyszerű mozdulatot és lehúzni a wc-t… igen… csúnya volt. Nem kicsit. Nagyon ) és egyébként igyekeztünk kurva fontosnak látszani, még akkor is, mikor semmit nem csináltunk XD Mert senki nem akarta Markot kevésbé boldognak látni  Szóval elég kemény volt így egy nyolc órás műszakkal kezdeni, úgy kidőltünk mint a fene, semmi erőnk nem maradt a nap végére csak bedőltünk az ágyba és aludtunk , mint a bunda. Ja és még kukákat is mostunk, meg törölgettünk, segítettünk a fiúknak. Mindeközben a karbantartók valószínűleg jót röhögtek rajtunk, miközben nézték ahogy szaladgálunk a vízsugár elől 
Ma meg a mosodában voltunk. Ez a mondat igazából önmagában elég sok mindent elárul, de kicsit részletezem. Reggeli után kilenc lányt arra utasítottak, hogy vegyenek magukhoz kaját, olyan kis barna zacsikba( tudjátok, mint a filmekben), majd kiküldtek minket a fehér furgonhoz. Először olyan érzésünk volt, mint amikor a speciális katonai alakulat embereit némi kis kajával kidobják a semmi közepén, aztán jussanak el A pontból B pontba, ahogy tetszik. Na, ahogy a munkával végeztünk ez a teóriánk változott: olyanok voltunk, mint a fekete munkások a filmekben, akiknek, ha jön az ellenőrzés üvöltenek, hogy bújjanak el. Legalábbis ez a furgonban szállítós rész nagyon olyan volt. Mikor Claudinak ezt kifejtettem úgy el kezdett nevetni, hogy nem bírta abbahagyni az út végéig  Hát igen, mitagadás, jó humorom van XD A mosodában mi csináltunk az idei első nagytakarítást, legalábbis azt hiszem, mert nekem még a gépek mögé is be kellett másznom, hogy a nem is látható fehér csövekről leszedjem a port. Kitakarítottunk minden egyes dobozt, az összes gépet a hátuljával és a tetejével együtt, és Joe (ugyanaz, aki behozott a táborba), mindig talált nekünk valamit, amit csinálni tudtunk. Igazi felüdülés volt amikor azt mondta, hogy 5 perc cola szünet… pedig asszem tudjátok milyen gyakran iszok colát… XD De a lényeg, hogy kimostunk és megszárítottunk mindent és még mindig élünk  Egyébként annyira a dolgok nem drasztikusak, mint ahogy én itt most leírom, és amúgy egyenlőre még fogjuk rá, hogy élvezem, mert a társasággal jól elvagyunk meg minden, csak állati fárasztó, mert tényleg folyton dolgozni kell, és egy percre sem állhatunk meg. Viszont most sajnos abba kell hagynom és a többit folytatom holnap, mert mindjárt takarodó és akkor eltűnik a netem! Jó éjszakát/reggelt mindenkinek! :)

Csók

1 megjegyzés:

  1. Úristen Fanni, most hogy olvastalak és eljutottam a 6. sorig, tudatosult bennem mekkora mázlista vagy. AMERIKÁBAN LESZEL JÚLIUS 4-én. :)
    <3
    vigyázz magadra

    ja, Kolos voltam

    VálaszTörlés